GTR-Masters - R3E Super Touring - 2025 Tavasz - Brands Hatch GP

Vasárnaphoz képest - és mivel a GTR-Masters bajnokságban lehet setup-olni - tudtam gyorsulni, amit viszont pechemre az időmérőre nem sikerült átmentenem, így csak a hatodik helyről voltam kénytelen elkezdeni a küzdelmeket.

Ennek meg is lett a böjtje az első 20 percben: ahogy az SNS fordulón, itt is elmentek mellettem páran, majd annyival nem is voltam gyorsabb a versenytársaknál, így becsoszogtam a végén hatodiknak.

A második 40 perc már izgalmasabban alakult: a rajtot követően - ami pályahiba miatt kivételesen gördülőrajtot jelentett - egy balesetet kikerülve a harmadik helyen találtam magam, majd Steixner Zsoltot megelőzve elkezdtem kergetni Vajk Gábort. Szépen apránként csökkentettem a hátrányom, viszont közben megérkeztek a bajnoki aspiránsok: Farkas Bence és Mickiewicz Máté. Nem akartam beleszólni a küzdelmükbe, így amikor előzési pozícióba kerültek, nem akadékoskodtam, had menjenek, én most Gáborral vagyok versenyben, nem velük.

A boxkiállás előtt kezdtem is utolérni a Hondáját, majd nála egy körrel később letudva a kerékcserét, sikerült elé visszatérnem a pályára, amit meg is tartottam, viszont fél szemmel láttam, hogy érkezik Orbán Krisztián is, aki gyorsabb tempóval kezdett utolérni.

Volt még vissza több, mint negyed óra, túl sok esélyt nem láttam a harmadik hely megtartására, viszont próbáltam szedni a lábam úgy, ahogy eddig még soha ezen a pályán, a visszapillantóban kitapasztalva hol esik rám Krisztián és hol vagyok vele pariban - esetleg előnyben.

Telt múlt az idő, amit kellett, sikerült kivédekeznem, majd az utolsó körben magamban az "ezt már csak nem fogom elrontani" elhangzását követően (ez a szofisztikált verzió) hihetetlen, de a helyemen maradtam, ezzel megszerezve a bronzérmet.

Óriási csata volt (nagyon örültem a végén), rendesen leizzadtam, ráadásul sikerült megerősítenem a bajnoki harmadik helyemet is, így bizakodva várom a silverstone-i zárófordulót, amire június 11-én kerül sor.