Blog

Bíztam benne, hogy szorosan ott lehetek Farkas Bence mögött, de ő mindig előhúz valamit a pakliból, amivel előrébb kerül: igaz, engem a külső körülmények (péntek: céges buli, szombat: barátom szülinapi bulija) sem voltak a tempóm előnyére, de nem fogom azt mondani, hogy ennek köszönhető a lemaradásom.

Nem ez volt életem versenye: már a gyakorlás alatt sem jött ki a lépés (lehet túlerőltettem), majd az időmérőn elért ötödik hellyel meg is pecsételődött a sorsom, ugyanis ebben a Mantorp Park-ban egyszerűen lehetetlen volt előzni.

Az előző, két héttel ezelőtti fordulót (Donnington Park) sajnos egy hétvégi utazás miatt ki kellett hagynom - pedig roppant versenyképes időket mentem a gyakorló szerveren - így Monza következett a bajnoki versenynaptárban.

Nem tudom, mi történt: a legjobb prekvalifikációs időmhöz képest már a forduló előtti gyakorláson kapásból gyorsabb voltam, a versenyekre megtankolt kocsival pedig olyan időket futottam, mint korábban üres tankkal.

Én ezt a pályát nem érzem, nem értem, nincs rajta tempóm: olyan íveken kell rajta autózni, ami számomra irreális, de "ha az egyenesre ráfordulva jól akarsz kigyorsítani, akkor úgy kell..."

Nem alakultak jól a dolgok: egyszer a tempómon kellett csiszolni, másodszor pedig beállt valami ideg a derekamban, így izgágán mocorogtam a cockpit-be, hogy kellemesebb legyen a feeling.

Azzal kezdeném: ezt nem láttam jönni!

Hurrá, ismét WTCR, ráadásul mondhatni jó kezdéssel: a felkészülési időszakban jópár autót kipróbáltam és komolyan fontolóra vettem a márkaváltást (már csak a BoP miatt is, mivel jelenleg a Cupra egységesen 97%-os motorerőre van korlátozva), de mivel ezt az autót ismerem a legjobban, maradtam a megszokott technikánál.

Gyors összefoglalás következik, ugyanis egy büntetésnek köszönhetően nem indulhattam az időmérőn: az első versenyen, a 23.-ik helyről 11-edikként zártam, ami azért bosszantó, mert a 10.-ik hellyel meg lett volna a fordított rajtrácsos pole...