Abba kéne lassan hagynom a "bulikázást" - tegnap még egy garden party-n muzsikáltam, azaz szolgáltattam a zenét - majd a mai másnapozást követően próbáltam összeszedni magam, több-kevesebb sikerrel, de az eheti RaceRoom nagyfrissítés is idegesebbé tette számomra az Alpine-t, küzdőssé téve a vele való közlekedést.
Zaklatott vagyok: először Papezs Geri írt rám a gyakorlás alatt, hogy nem jelentkeztem a versenyre - pedig mindig az adott forduló után egyből rányomok a gombra - minden mással foglalkoztam (lakásfelújítás, munkahelyi dolgok stb.), csak ezzel nem, sajnos elmaradt, így mínusz 10 pont tudatában folytattam a ráhangolódást.
Felemásak az érzéseim, mert lehetett volna jobb is, de akár rosszabb is, szóval nincs gond: ahogy a második verseny végi interjúban is elmondtam, nekem minden pályán minden megtett méter újdonság az őszi szezon mindkét hátsókerekes autójával, így csak bízni tudok abban, hogy remélhetőleg versenyképes leszek.
A korábbi években megszokott Kecskemét helyett új helyszínen - Szadán, a Szada Ringen - került megrendezésre a GTR-Masters ligatalálkozóval egybekötött díjkiosztó, amire attól függetlenül szívesen mentem, hogy most ősszel nem indulok a DTM bajnokságukban.
Fáradt vagyok, de ez most kellemes fáradtság - a szombati GTR-Masters díjátadót (amiről külön posztban fogok majd beszámolni) egy egész délutános-estés kerti party követett éjjel 2-ig, aztán ma még haza is kellett vezetnem Budapestről Pécsre, kb. 3 órám volt rápihenni a fordulóra - szóval nem én voltam a legélesebb kés a fiókban.
A szervezők döntése értelmében egy héttel eltolva folytatódott a bajnokság, hogy ne azonos hétvégén legyen az SNS-el, viszont nem éreztem a pályát, ahogy az autót sem - azt már nem hozom fel, hogy továbbra is szedem a gyógyszereket a betegségem okán és köhécselek.
Nem ez volt életem versenye elvonatkoztatva attól, hogy csütörtöktől kezdve betegeskedem, majd mikor épp jönnék ki belőle - a tegnapi szülinapomat azért megünnepeltem - a verseny délutánján kezdett emelkedni a testhőmérsékletem (ezért törölgettem magam a stream-en), majd a forduló végén már 37.7-nél jártam és leizzadtam, mint a ló.
Ahogy azt a szezonbeharangozóban megígértem, jöjjön először is az autóválasztásom története: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyik barátom idén nyáron vett egy piros Porsche 911 GTS-t - amivel a közös balatoni nyaralás alkalmával megismerkedtem - így ebből az élményből kifolyólag egyértelművé vált, mivel is indulok, ráadásul a többi...
Így jó kezdeni egy bajnokságot, bár a vége lehetett volna szebb is. Történt ugyanis, hogy valahogy elég jól sikerült egy húrra pendülnünk újdonsült gépjárművemmel, az Alpine A110 Cup-al, bíztató volt a tempó is, bár csak harmadiknak kvalifikáltam az időmérőn.
Eljött ez a pillanat is, a hétvégén elindulnak az őszi bajnoki küzdelmek, ráadásul egymás utáni napokon, hátsó kerekes autókkal.
