I. Hi-To Cup - Hockenheim

Nem hibamentes - és most nem technikai, hanem vezetői hibára gondolok - de mondhatni jó fordulón vagyok túl a Hockenheimring-en: az előző, brno-i szombat végén beharangozva, miszerint újabb "szélárnyék pálya" következik, furcsa módon nem következett be, végig versenyképes időket tudtam futni a gyakorlások alkalmával.

Az időmérőn nem koncentráltam maximálisan (mivel közben tablet-en az F1 brazil időmérő edzését néztem), majd mikor próbáltam összeszedni magam, nem állt össze a tökéletes kör, így a második hely jutott jussomul.

A rajtom nem sikerült jól az első 25 percben, Kálmán Ricsi elszabadult, majd miután megvívtam a csatáimat a többiekkel, annyira azonos tempón voltunk, hogy képtelenség volt utolérni, így mögötte futottam célba (P2).

A második rajt már jobban alakult, ment ott is az adok-kapok, próbáltam szedni a lábam, a verseny végéhez közeledve - Köbli Tamást kergetve az első helyért - túlerőltettem és megforogtam, majd gyorsan osztva-szorozva taktikai megfontolásból (hogy az utolsó 25 percben elölről indulhassak) befutottam hetediknek.

A fordított rajtrács alapján ismét a második helyről ugyancsak jött a jó rajt, majd gyorsan megelőzve Péntek Ádámot elkezdtem a saját tempómban haladni. Később Kálmán Richárd feljött mögém, de most ő tapasztalhatta meg, amit én az első futamon: amikor patthelyzet alakul ki és az azonos tempónknak köszönhetően csak megyünk egymást követve, azaz végül összejött a dobogó legfelső foka (P1).

Egyre szorosabb a bajnoki küzdelem, legközelebb november 22-én csapunk össze Nürburgring (Sprint pálya konfiguráció) aszfaltcsíkján.