I. Hi-To Cup - Salzburgring

Ez a verseny - sajnos, vagy nem sajnos - nem a versenyzésről szólt (bár ez is szubjektív, mert pl. sokan szeretik a NASCAR-t vagy az Indycar-t), hanem a szélárnyékozásról: ha nem volt senki, aki előtted legyen vagy toljon, nem volt esélyed jó köridőt futni.

Ezt felismervén összeálltunk Giczi Milánnal és egymást segítve teljesítettük az időmérőt (Milán a negyedik, én a hetedik lettem), azonban az utána következő első 25 perces versenyem már a második körben tulajdonképpen véget ért: Kálmán Richárd autóját próbáltam kikerülni és vagy túl korán adtam gázt, vagy meglöktek hátulról, de beleálltam a szalagkorlátba, leszakadt az első szárnyam és visszaestem a mezőny végére - később a boxban megjavíttattam a kocsit és befutottam 16-iknak.

Ez meg is pecsételte a következő 25 percet, mivel a mezőny végéről indultam, de Szpevár Laci hathatós segítségével - folyamatosan segített az egyenesben a hátulról lökdöséssel, bár szerintem mindkettőnknek az volt az érdeke, hogy az előttünk menő bolyt valahogy utolérjük - hetediknek értem célba, mely a második rajthelyet jelentette az utolsó fordított rajtrácsos versenyen.

El is rajtoltam, át is vettem picit a vezetést, de nem tudtam mit tenni, elment mellettem egy szélárnyékos hármas vonat, majd kettesben maradva Köbli Tamással, ugyanaz a szélárnyékos-lökdösős megoldás működött egészen az utolsó körig, amikor kicsit elbambultam és Tamás kielőzött, nekem pedig megmaradt a negyedik hely.

Kell ilyen is, ez a pálya mindig is erről szólt, szeptember 27-én folytatódik a bajnokság a cseh Most versenypályáján.