Blog

Három nappal az SNS forduló után, valahogy demotivált voltam (a GPSE űridőit látva, de meg is fáztam egy picit), viszont az időmérőn sikerült az 1:51 alatti idő, amivel a negyedik helyre kvalifikáltam.

Nem volt egyszerű az időmérőre gyakorolni és az F1 bahreini nagydíjat nézni szimultán (egy külön tableten), az egyenesekben mindig az eredményeket és a történéseket figyeltem, egészen a befutóig, amikor már az időmérőnk zajlott.

Kicsit kaotikusra sikeredett a forduló - aminek első, gyakorló felében nem is ment a körözés olyan jól - majd pont az időmérő kezdetén a RaceRoom dobott egy hátast (központi hiba miatt leállt a rendszer), így vártunk egy kicsit, majd miután sikerült mindenkinek visszalépnie a szerverre, indult a csapó kettő.

Ha ilyen izgalmak lesznek szerdán is a GTR-Masters versenyeken, akkor nem fogok unatkozni: korábban szép emlékeim nem voltak Mantorp Parkból, de most az S40 jól mozgott, így a plusz 40 kiló büntetősúly ellenére volt bennem egy kis bizakodás.

Kezdett már csömöröm lenni ettől a pályától, ráadásul megfogalmazódott bennem: úgy kell ezen átmenni és átvágni mindenen, mint "tökön, paszulyon át".

Sosem ment ez a pálya - sem TCR autóval, sem most az S40-el - így aztán haladtam, ahogy tudtam, a felkészülés vége felé még plusz időt is sikerült találnom, de reálisan a negyedik helyet láttam elérhetőnek.

Fúú de régen győztem utoljára, erre bizony nem számítottam!

Az előzetes eredmények okán bizakodó voltam, de be kell látnom: az erőviszonyokban nem sok minden változott, az S40-el továbbra sem tudok rendesen rajtolni (talán nem is lehet), illetve a GPSE csapata legyőzhetetlen - esetleg akkor tudnék menni mögöttük, ha nem lenne boxkiállás, de ugye van, így aztán borítékolható számomra a harmadik-negyedik...